Levelek Störr kapitánynak
Horváth Péter
Mondhatni, hajóscsaládból származom. Nagyapám a Monarchia utolsó évében szerzett oklevelet Fiumében, a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémián. Hogyan és miért került oda az Alföld közepéről? Már pendelyes korában elszökdösött hazulról a faluszéli halastavakhoz. Mosóteknőben evezett, lepedőből csinált vitorlával szánkázott a zsebkendőnyi vízen. Rozsdás fazekat nyomott a fejébe, hogy ő mostan páncélos kalóz a tengeren. Honnan hallott az óceánról, rejtély.
A troll
Baráthy György
Kedves Balázs!
Balázs, ne haragudjon, gondoltam, inkább levélben keresem meg, a telefonban talán túlságosan is elragadnának minket az indulatok, azt pedig megértettem, hogy nem óhajt velem személyesen találkozni. Balázs, nézze, én most nem a feljelentés miatt írok, illetve a feljelentés miatt írok, de nem azért, hogy lebeszéljem róla, hanem mert...
Kedves naplóm!
Ménkű Judit
A mai napom nem telt valami jól. A mama mindig azt mondja, hogy ne féljek, és én mindig mondom neki, hogy nem félek, de a mama akkor is azt hiszi, hogy félek. Ez nekem már nagyon nehéz, mert miért nem képes megérteni a mama, hogy én elfogadtam, hogy ez van. Azt gondolja, hogy nekem jobb itthon, mert akkor talán nagyobb biztonságban vagyok. Pedig milyen jó lehet az iskolában. Ott mindenki mindig jókedvű. Amikor elhaladunk az iskolaudvar előtt autóval, és szünet van, akkor látom, hogy mindenki játszik kint az udvaron, és úgy örülnék, ha én is ott lehetnék velük. Persze tudom, hogy az iskola nemcsak mókázásból áll, mert oda azért megy az ember, hogy tanuljon. Mégis igen érdekes, hogy a Kriszti barátnőm mindig azt mondja, ő már alig várja, hogy soha többé ne kelljen iskolába járnia. Én pedig el sem tudom mondani, hogy mennyire szeretnék ott lenni.