Szerencsésen megérkeztem
Kertész Ákos
Mindig utólag derül ki az elmúlt pillanat jelentősége, utólag látjuk, hogy ez volt az a drámai, sorsfordító pillanat, ami mindent megváltoztatott, amikor kizökkent az idő, ami után soha többé nem lehetett a dolgot ott folytatni, ahol előtte abbamaradt. Nem igaz, hogy baljós volt már az érkezés is, az érkezés ugyanolyan súlytalan, szürke, átlagos esemény volt, mint egy reggeli fogmosás.
Hőségriadó
Csutak Gabi
Amint elhagyjuk a hegyvidéket, szinte egyik pillanatról a másikra merülünk alá a forróságba. Nem látni mást csak kopár mezőket és az élesedő fényben szétváló majd hirtelen egybeolvadó fekete vonalakat az ide-oda hajló villanyoszlopok között. Csak az egyre sűrűbb fonadék jelzi, hogy közeledik a város. Amikor beérünk Bukarestbe, már egy kibogozhatatlan háló alatt sodródom a kijárat felé. Az útikönyv szerint ez az öröm városa.
Mindenszentek öregasszonnyal, szeretővel
Ónagy Zoltán
A férfi az idei Mindenszenteket különösen nem bírja. Soha nem volt jól az áhítatos temetőjárással, de most a heti közeg összekenve különféle mocskos dolgokkal. Folyamatosan azt érzi, utolsó útja a hegyek közt az erdő mellé, gyerekkora emlékei, almafái közé. Utolsó út ez a kényelmetlen, zűrzavaros, fájdalmas.
A tigrisbunda ára
Kertész Ákos
Szandra tudja, mi a föladat. Cseveg, csacsog, bolondozik és egyre közelebb húzódik a polgármesterhez. Az országútról egy mellékútra fordulnak. Az út fölkanyarodik a hegyre, mind több és több az éles kanyar, a szerpentin egyre magasabbra visz. Az út mellett kétoldalt sűrű erdő.
– Hová megyünk? – kérdezi Szandra naivul, mintha nem tudná. A polgármester titokzatosan mosolyog.
– Nagyon szép helyre, meglátod. Nagyon fogod élvezni.
Aztán esni kezd az eső, sőt már zuhog. Záporeső, akár nyáron, és egyre nagyobb cseppekben.
– Esik – mondja Szandra.
– Az még esőben is szép…
– Belemegyünk az erdőbe…
– Félsz?
ADÓSSÁG
Forgács Gábor
Zsuzsikám! Megértelek, hogy nem akarsz, vagy nem tudsz eljönni a május 9‑i Teresini emlékkoncertre.
Nekem el kell mennem, még akkor is, ha láthatóan vagy láthatatlanul végigsírom az egészet. Miért van most a koncert? Ma a Győzelem Napja van. Május 9‑én végleg összezúzták azt a szörnyűséget, amelyről nem kell itt több szót említenünk, mert pontosan tudjuk, hogy mi volt, mit jelentett nekünk, és rajtunk kívül sok‑sok embernek. A volt teresini foglyok úgy érezték, hogy ezzel a koncerttel kell meghálálniuk, hogy élnek.