Mélyfúrás Egercsehiben

Egercsehiben hajdan nemcsak vurstli és virsli volt a bányásznapi ünnepségen, hanem komplett szekrénysorokat, hálószobabútorokat meg lehetett venni, s nemigen akadt olyan év, amikor az árus ugyanannyi portékával távozott volna, mint amennyivel jött. Az itteni fiatalok nem biciklit kaptak 18 évesen, hanem mindjárt motorkerékpárt, s a falubelieknek lett a térségben elsőként Wartburgja, Škodája, Dáciája, Moszkvicsa. Errefelé nem a Trabant dívott. Itteni férfihez feleségül menni biztos életkörülményeket jelentett a környékbeli parasztlányoknak, de jól járt az messziről érkezett kulimunkás is, aki benősülhetett egy tősgyökeres egercsehi famíliába.

Bejárt utak

Tízéves koromig talán két évig volt édesapám ’tehenes gazda’. Tehénnel szántani, erdőre járni – ez nem felelt meg az ő munkatempójának. Igaz, a tehénnek már a legeltetése is egyszerűbb. Csak nappal legel, nem nehéz a legelőn megfogni, hazaterelni; gyerek is tudja őrizni. Öt-hat éves koromtól már mehettem legeltetni a két tehénnel Cserére, Nagypéterére. Lóval messzebb kellett menni, távolabbi területekre.

Tündöklő éveink

Bácsalmási október közepén halt meg, hamvait, kérésének megfelelően, az otthon fölötti dombtetőn, egy vadszederbokor alá temették. A végrendelet Pápait nevezte meg egyedüli örökösnek: az örökség pedig két öltönyből, egy Doxa típusú, a harmincas évekből származó karórából, néhány könyvből és egy lakattal lezárt, közepes méretű utazóbőröndből állt. A lakat kulcsa nem került elő.

A savanykás meggy kálváriája

A magyar gyümölcskertészet koronagyémántja a meggy. Az országban megtermelt 60-70 ezer tonna savanykás gyümölcs aligalig kerül friss piacra, a többséget konzervüzemek dolgozzák föl. De miért a kitüntető cím? Oka van annak. Németországban évente 80 millió körül fogyott az üveges meggybefőtt, és ebből a magyar termék általában harmincmillió üveg volt. Nos, hasonló teljesítményt egyetlen gyümölccsel se tudunk még csak  megközelíteni sem, nemhogy túlszárnyalni. És ez az állapot – olykor a piaci zavarok hatására változóan, ám – évtizedek óta létezett. Megtartása politikai követelmény. Lenne – mondom.

Képeslapok Balatonszárszóról

nagymama

Én nagymamának szólítottam, édesanyám állandó remegéssel a hangjában anyuskának, apám, ha tehette, sehogy. Finoman szólva, feszült volt a viszonyuk, nagymama élete végéig fenntartással szemlélte a szellemi foglalkozásúakat, akiket egy kalap alá vonva naplopónak nevezett. Az ügyvéd, katonatiszt, bíró – az igen! De az író – az naplopó. Csak ül, és néha ír. Semmi. Ráadásul a nagymama folyvást gyanakvással figyelte apámat, mert – szerinte – élete egyik célja  az  volt,  hogy  elemelje  a  kisbicskáját,  amelyet  egész  délelőtt fennhangon  keresett,  mondataiba  belekeverve  az  „ellopta” állítmányt, míg végre rálelt a konyha valamelyik  zugában. Ilyenkor diadalmasan nyugtázta, hogy „visszalopta a helyére”.