• Támogató
  • 1000 HUF
  • Alkalmi támogatás mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Támogatom
  • Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom

 

 

A magyar gyümölcskertészet koronagyémántja a meggy. Az országban megtermelt 60-70 ezer tonna savanykás gyümölcs aligalig kerül friss piacra, a többséget konzervüzemek dolgozzák föl. De miért a kitüntető cím? Oka van annak. Németországban évente 80 millió körül fogyott az üveges meggybefőtt, és ebből a magyar termék általában harmincmillió üveg volt. Nos, hasonló teljesítményt egyetlen gyümölccsel se tudunk még csak  megközelíteni sem, nemhogy túlszárnyalni. És ez az állapot – olykor a piaci zavarok hatására változóan, ám – évtizedek óta létezett. Megtartása politikai követelmény. Lenne – mondom.

A hazai meggyfajták közül elsőnek a Pándy üvegmeggy aratott nemzetközi sikert. (A Pándyt néhol, például Mezőtúron, spanyolmeggynek   is   nevezték,   aminek   okát   nem tudom. Alapja nincs.) A Pándy kellemesen édes-savas  gyümölcs  volt,  és  nagy: átmérője 25 mm  körül alakult.  Mindkét tulajdonsága diadalokra predesztinálta. Egyetlen  buktatóját a csekély termőképességének tekintjük. Akadtak porzófajtái, azonban az együttes virágzás olykor elmaradt. És  gyakran. Tudok olyan kertről, ahol egy nemrég elhunyt, szakértőnek, sőt tudósnak tekintett egyetemi oktató állította  be a fajták összeállítását, elrendezését és ültetését, mégis olyan keveset termett az egész – amúgy 44 hektáros – gyümölcsös, hogy a fák fénykorában kivágták az egészet. (Erről írtunk Speidl Zoltán barátommal egy szociográfiát leforrázott szirmok  címmel, amely a Mozgó Világ folyóiratban jelent meg csaknem húsz éve, majd szerzőtársam önálló kötetében.)

Ám a hatvanas évek végén csoda történt. Pethő Ferenc (később egyetemi tanár) és Pusztai Bertalan kiemelt egy tájfajtát  Újfehértón. Ez megközelítette a Pándy erényeit, átmérője alig volt kisebb (22 mm), mint a Pándyé, az ízével sem lehetett baj, viszont termett. bőven.  Öntermékenyülő  volt,  nem  kellett  porzót ültetni mellé. Gyors ütemben terjedt a hetvenes években. Nyíregyházi konzervesek: Csak sok legyen! És a faiskolák ontották az újfehértói fürtöst, s ültették üzemekbe (keveset), magánkertekbe (rengeteget), a fajta pedig szárnyalt.

Később  újabb  öntermékenyülő,  ám  a  Pándyt   megközelítő minőségű fajták kerültek köztermesztésbe,  olyanok, mint az érdi bőtermő – ezt Maliga Pál állította elő  a Pándy és angol fajták keresztezésével –, a kántorjánosi fürtös  vagy a debreceni kései. Kalapot kell emelnünk, méghozzá mély meghajlással azon kertészek előtt, akiknek sikeres kutató munkája fönntartotta a magyar meggy nimbuszát, az immár  csak nyomokban található Pándy üvegmeggy nélkül. Nélkülük a meggy nem lett volna itthon a kertészet sikere.

Gondok rendszerint adódtak. Főként akkor, ha zuhant a felvásárlási ár. Olykor nem érte meg leszüretelni a termést. Egy átlagos dolgozó  műszakteljesítménye  50  kiló  körül  alakul,  már persze akkor, ha bőven talál a fán gyümölcsöt. Ez némileg csökken a segítők miatt, ugyanis a fák közül ki is kell hordani a teli vödröket, a rekeszeket gondozni, nehogy megsüsse a nap a kényes meggyet, aztán rakodni, szállítani. Nos, korábban is került gyászos év, amikor előbb a fán aszalódott meg a gyümölcs, aztán persze le is hullott. Miért? Egyszerű. A szedési napszám többe került volna, mint amennyit a felvásárló leszámolt érte.

Hogyhogy? Hát a családi gazdaságok népes famíliája nem szedte  le?  Nem  bizony.  Először  is:  a  családi  gazdaságok  közül kevesen termeltek meggyet. Másodszor: ha mégis, akkor sem bírták volna leszedni. Mondjuk, van tíz termő fája a gazdának. A családtagok négyen leszüretelnek két fát. Azt el kell vinni a felvásárló telephelyére. Nem olcsó. Másnap ugyanígy, harmadnap is, negyednap is. Kell a napszámos, hogy koncentrálni lehessen a szállítást. És hát ötven vagy száz fával? Ennyi egy belterületi kertben elfér. A napszám és a szállítás ára tehát olykor meghaladja a lehetséges bevételt.

Kistermelőnek nem létezik rázógépe. Van, lenne rázógép? Van ám! Több jó konstrukció is. Egy rázógép idényteljesítménye 15-20 hektár körül alakul. És ritkaság az az üzem, ahol működik. Miért? Mert ugyan a meggyeskertek telepítését is támogatta már az állam, csak hát szégyenszemre mucsai alapon. Meghatározták például a sorközöket és a fák egymástól való távolságát.  (Torgyán József miniszterkedése alatt.) Hogy, hogy nem, olyan  remekül sikerült, hogy egyik változat esetében sem lehetett elegendő tere a rázógépnek. Se önjárónak, se traktorral üzemeltethetőnek. Esetleg ki kellett volna vágni a kertből  minden harmadik fát. Vagy többet. Kinek van ahhoz szíve?

Ettől függetlenül, nincs elegendő hozama a kerteknek.  Úgy tartják, hogy a 15 ezer hektáron lévő ültetvények átlagos hozama 4-5 tonna hektáronként. Szerintem nincs az annyi se, mert a belterületi kertek jókora termést képesek produkálni, még  akkor  is,  ha ezek ésszerű növényvédelme a legtöbbször hiányzik. Azok területét pedig nem tartja nyilván a magyar  statisztika. Ám a becsült átlagtermés a gazdaságossági   küszöbnek tartott kilenctonnás hozamnak csupán a fele! (Most hagyjuk a méheket. Az öntermékenyülő fákhoz is kellenek, jobb a gyümölcskötődés, ha a beporzás nem véletlenszerű. Az említett 44 hektáros kertbe virágzáskor legalább száz, de  inkább százötven kaptár méhecskét telepítettek. Szállítani kellett, vigyázni rájuk, és a „szolgáltatásért” némi pénzmagot is juttatni a méhésznek. Nos, ezt tudtommal ma már aligalig vállalják a kertészek. Még erre is költeni?!)

Emiatt – és korántsem a saját nyivászta teljesítményük miatt – a felvásárlási ár dolgában a termelők roppant érzékenyek. Csakhogy egyre erősebb a piacon a konkurencia, és főleg a német nagykereskedők ezt természetesen ki is  használják.  (Nem  ma kezdték a szakmát.)

Összegezzük: eltolt telepítési politika, „mindent meg lehet kézzel csinálni” technológia, alacsony hozamok… Kell ehhez még valami?

Kell vagy se, azért nem ennyi a meggyes gazdák baja. És nem is az, hogy a német vásárló csökkenti az üvegmeggy vételét (ez kb. öt százalék, de hát az is több millió üveget jelent), s nem is az, hogy inkább gyorsfagyasztottat venne, mert az nem cukros. Van fagyasztó  cégünk?  Van.  És  főleg  lengyel  terméket  dolgoz  föl, magyart alig. Miért? Mert nincs jól magozható és fagyasztásra igazán alkalmas fajtánk. Változik tehát a piac.

És ez még semmi! Úgy tűnik, a meggy forgalmazásában  túl sok felvásárló szerepel. Miért? Mert nincs elég termelői értékesítő szövetkezet. Nincs? Dehogyis nincs! Általában 30-40  ilyen tész (nem téesz!) vagy termelői csoport  foglalkozik  a  hetven körüli intézményből meggyel. Már az alapokmányuk  szerint. Sok ez? Rengeteg! egy, egyetlenegy kellene! Az összes tész és termelői csoport éves bevétele 36-37 milliárd forint körül  alakul. Ez semmi. Megítélésem szerint egynek évente legalább ötvenmilliárdot kellene besöpörnie ahhoz, hogy a tész  minden funkcióját sikeresen elláthassa. (Ütőképes   menedzsmentet kell foglalkoztatnia – a hagyományos  önkormányzatiság kudarc –, elegendő marketingköltséget képezhessen, K+F célokra s tanácsadásra jelentős összegeket  juttasson, továbbá – és ez a legfontosabb – piaci  tényező legyen.)

Ilyen  tész  vagy  termelői  csoport  ma  nincs   hazánkban. Meggyforgalmazásban se, másban se. Kicsik,  elhanyagolhatóak. Piaci hatásuk a nullával egyenlő.

Valaki mondaná: biztosan a feldolgozóknak, konzervgyáraknak van hatásuk a piacra. Tévedés. Nekik sincs. Általában kicsik. Minden üzemünkre ez a jellemző. Európa kétszáz legnagyobb élelmiszeripari  üzemének  sorában  magyar  egyetlenegy  sincs.  Ez azt jelenti, hogy a technológiájukat csak kevéssé tudják a kor színvonalán tartani, mert ahhoz nagyobb teljesítményre és nagyobb nyereségtömegre lenne szükségük, még akkor is, ha  ehhez jelentős uniós vagy állami segítséget kapnak.

Hát itt tartunk. Sem az alapanyag-termelésben, sem a -feldolgozásban nem vagyunk éltanulók. A meggy mégis – legalábbis egyelőre – kertészetünk legszebb gyümölcse. Már csak egy kérdés van. Hány feldolgozó van a termelők, vagy a termelők szövetkezetének tulajdonában? egy se. Azok magántulajdonban  működnek. (Meg kell jegyeznem, hogy Dániában a két sertéshizlaló szövetkezet  gazdái  saját  vágóhídjaiknak  szállítanak, így dolgoznak föl évente 22-24 millió disznót, és képesek a sertéshús világexportjának nagyjából a negyedét  maguknak vallani.) Hogy miért nincs saját feldolgozójuk a  meggyes tészeknek? Részben nincs rá pénzük, és – azt hiszem – nincs rá akarat se. A magyar gazda nem szeret saját kockázatára  dolgozni,  és  ha a  meggyben saját  feldolgozója lenne, akkor ez a törvény a semmibe veszne. (Egyedül a nagy tejtermelőknek van saját feldolgozójuk Székesfehérvárott, ott vették meg a régi Parmalat-üzemet. De hát ez más kávéház, erős gazdaságokkal és gazdaságilag képzett emberekkel.)

A magyar meggy történetében léteznek kiváló elmék  (Pethő Ferenc és több kertész), és létezik egy olyan vonulat,  amely az állam gazdaságszervező funkciójának kabaréba illő teljesítése. Az ágazat mégis erős, a válságok után képes megújulni és produkálni, hogy eszünkbe se jusson, milyen óriási  hibákat követtünk el az évtizedek múló sodrában.

 

 

Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285