• Támogató
  • 1000 HUF
  • Alkalmi támogatás mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Támogatom
  • Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom

A Nyíregyházi Városi Bíróságon 20?. december 13-án tartották a halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt V. Sándor vádlott ellen indult büntetőügyben a nyilvános – mint később kiderült: első – tárgyalást. A tárgyaláson részt vettünk, és Erika (a feleségem) folyamatosan jegyzetelt, mégsem ezt használom a következőkben. j. Árpádné juliskától megkaptam a tárgyalási jegyzőkönyv másolatát (később az ítéletet is, ezt szó szerint közlöm, némely személyes adatot pedig kipontozva, a nyilvánvaló betűtévesztést vagy helyesírási hibát azért kijavítva). A jegyzőkönyvet idézem, kivéve azt, hogy a tanúkat a bírónő jogaikra vagy igazmondási kötelezettségükre figyelmezteti, és a tanúk ezt tudomásul veszik.

Ugyanakkor a dőlt betűs részekben kommentálom is az elhangzottakat vagy elhallgatottakat. Miért van erre szükség? A helyzet ugyanis az, hogy mind a bíró, mind az ügyész ifjú hölgy volt e tárgyaláson, és ennek – khm, hogyan is? – bizonyos következményei vannak. Vagy folyományai.

 Eljáró bíró a tárgyalást V. Sándor vádlott ellen az ügy rövid megjelölésével megnyitja. Közli, hogy a tárgyalás anyagát jegyzet útján jegyzőkönyv közreműködésével vezeti, melynek írásba foglalt változata 8 nap elteltével tekinthető meg a városi bíróság büntető irodájában.

Közli, hogy az ügyben K.-né Dr. D. Ágota bíró jár el, a vádat C. Hajnalka ügyész képviseli, a vádlott védelmében Dr. M. István meghatalmazott védő helyett Dr. M. Szabolcs ügyvéd van jelen, a jegyzőkönyvet dr. P.-T. Hajnalka vezeti. A jelenlévők felsorolása között ott szerepel dr. M. Tibor sértetti képviselő is. Ez akként valósult meg, hogy M. ügyvédet dr. Sz. józsef ügyvéd helyettesítette, egyébként korrekt

módon.

Eljáró bíró megállapítja, hogy az idézettek megjelentek, a tárgyalás megtartásának nincs akadálya. Az eljáró bíró megkérdezi az ügyészt és a védőt, álláspontjuk szerint a tárgyalás megkezdésének van-e akadálya. A kérdezettek válasza: Nincs.

Eljáró  bíró  megállapítja,  hogy  a  tárgyalás  megkezdésének nincs akadálya. Az eljáró bíró felhívja a tanúkat a tárgyalóterem elhagyására, figyelmezteti őket az igazolatlan távozás következményeire.

Mi maradunk.

Ezt követően a bíróság az ügy tárgyalását megkezdi, a bíró felhívja az ügyészt a vád ismertetésére. Ügyész ismerteti a B.1743/2006/4. számú vádat. Ezt követően az eljáró bíró a vádlottat hallgatja ki.

  1. Sándor vádlott – aki Nyírbátorban született 1968. … napján, anyja neve …, Nyírlugos, … szám alatti lakos, magyar állampolgár.

Eljáró bíró kérdésére vádlott:

Megértettem a vádat, részben bűnösnek érzem magam.

Eljáró bíró figyelmezteti a vádlottat, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomástételt, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Amit mond, illetve rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható. Figyelmezteti továbbá, hogy a bizonyítási eljárás során a kihallgatottakhoz kérdéseket intézhet, indítványokat és észrevételeket tehet, a tárgyalás rendjének zavarása nélkül a tárgyalás alatt is értekezhet a védőjével, de kihallgatása közben ezt csak a bíró engedélyével teheti meg. Ha úgy dönt, hogy nem tesz vallomást, terheltként tett korábbi vallomása  felolvasható.

Eljáró bíró kérdésére vádlott:

A figyelmeztetést megértettem. Vallomást kívánok tenni.

Ezt követően eljáró bíró vádlott egyéb személyi adatait állapítja meg az alábbiak szerint.

V. Sándor: nős, 2 kiskorú gyermeke van, 8 és 12 évesek, iskolai végzettsége szakmunkásiskola, géplakatos, jelenleg munkanélküli, alkalmi munkát vállal, havi jövedelme 30-35 ezer forint, vagyona 2 gépkocsi, 24000 Ft havi törlesztőrészletet fizet, katona nem volt. Büntetlen előéletű, eljárás vele szemben nincs folyamatban.

A vádlott jogainak ismertetése után talán nem is olyan vészes egy jogállamban vádlottnak lenni – és ezt elég sokan bizonyítják. Ennél is fontosabb: alkalmi munkát vállal – mondta V. a bíróságon, és ezt senki nem cáfolta. pedig már az első rendőri határozatban világosan látták a nyírbátori rendőrök is, hogy V. Sándor nem alkalmi munkás volt, hanem MUNKÁlTATÓ! A másik: valóságos életművész, ha a jelzett jövedelméből még képes 24000 forint havi törlesztőrészletet fizetni. És akkor is az, ha a felesége dolgozik. Az ellentmondással nem foglalkozott a bíróság, nyilván semmi jelentősége.

Eljáró bíró kérdésére vádlott:

Az eset előtti hét folyamán megkeresett engem J. Krisztián, nem-e (sic!) lenne valami munkalehetőség, mert menni akart vizsgázni. Hétvégén megkerestem, hogy lenne egy kis munka, fűrészelés, mert neki is volt fűrésze. Szerdai napon kimentünk a területre, kb. 7 óra 30 vagy 45 perckor kezdtünk dolgozni, egy fél órára történt a baleset. Megálltunk egy fa alatt beszélgetni, én ezt követően elléptem, ekkor zajra lettem figyelmes. Krisztián elesett, véres volt az arca és a szája. Oldalra fordítottam, dünnyögött valamit, de nem értettem. Mire a többiek kihozták a kocsihoz, már magánál volt, nem akart menni orvoshoz. Saját lábán beült (!) a mentőbe. A mentősök mondták, hogy behozzák Nyíregyházára.

Eljáró bíró kérdésére vádlott:

Krisztián alkalmi munkás volt.

Eljáró bíró kérdésére, mely szerint volt-e engedélye a darabolásra:

Vádlott: Igen.

Eljáró  bíró  kérdésére,  hogy  milyen  feltételek  szükségesek ehhez a munkához:

Vádlott: Nem tudom pontosan, az erdésztől kaptam meg a területet.

Eljáró bíró kérdése: Az erdész mondta, hogy alkalmazzon embereket?

Vádlott: Nem, én magam szereztem az embereket.

Itt álljunk meg. láttam a vádlott által említett engedélyt. Szó szerint ideírom, habár a kézírás nem mindenütt olvasható:

„Alulírott engedélyezem, hogy V. Sándor Nyírlugos … szám alatti lakos: Magy 391p.10/A erdőrészben gallyat gyűjtsön.

Fent nevezett szakmai munkavégzés mellett felel mind a saját, mind a vele együtt dolgozók biztonságos munkavégzése feltételeinek megteremtéséért, a munkavédelmi előírások betartásáért, esetlegesen használt gépek biztonságos  üzemeltetéséért.

Fent nevezett aláírásával elismeri, hogy tevékenysége során előforduló balesetekből származó mindennemű kárért a felelősséget vállalja.         2 0 0 6 . f e b r. 0 1 .  a l á í r á s ”

 

Az aláírás olvashatatlan. j. Sándor munkavédelmi felügyelő szerint a Nyírerdő rt. egyik alvállalkozója írta alá, természetesen a baleset után készített iratot. pecsét nincs.

Kérdések azért vannak. például: gallygyűjtés? Minek ahhoz láncfűrész? Az állítólagos engedélyező jól tudta, milyen baleseti következmények lehetnek!

A valós helyzet az volt, hogy a fakitermelési munkát a Nyírerdő rt. kiadta egy bt.-nek, az az alvállalkozó pedig továbbpasszolta egy újabb alvállalkozónak, aki nem fizet közterheket, tehát képes olcsóbban dolgozni. Meg egyébként is. A feketemunka valóságos isten. Abban nincs se szabadság, se munkaruha, se különféle szociális juttatások – tehát mintha a munkásmozgalom küzdelmei meg sem történtek volna pár évszázad alatt. Ennél kíméletlenebb kizsákmányolás nem létezik a rabszolgaság megszűnése óta.

És ez ma már Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében általános. Az itteni erdők 2003-ra 117 ezer hektárra bővültek. Ennek cirka hatvan százaléka társaságok tulajdonában vagy kezelésében van. gyakorlat – az állami erdészetnél különösen –, hogy az erdőmunkákat kiadják vállalkozóknak. Engedéllyel rendelkezőknek. Ők azonban, ha végeznek is tényleges munkát, akkor keveset végeznek, mert továbbadják a lehetőséget olyanoknak, akik feketén dolgoznak. Erről g. györgy erdész, egy nyírlugosi önkormányzati képviselő részletesen informált. Évente körülbelül tizenkétezer hektáron kell valamit elvégezni, és ez rengeteg munkát jelent. Őrületesen sokat. A társasági tulajdonban lévőknél az említett módon csorog át a feketegazdaságba, a 48 ezer hektár magánerdőnél meg csorgásra sincs szükség, minden fekete, a kitermelés, a rakodás, a szállítás, s hát az értékesítés is.

Van még az erdőkön kívül fasor minden mennyiségben, utak mentén, dűlők mentén, csaknem kizárólag akácfákból. Becsülni sem lehet a velük való munkát, mint ahogy az öreg almások egyre gyakoribb kivágását sem. Tízezernyi ember dolgozik e területen egyedül Szabolcs megyében. Minden harmincadik szabályosan. Talán. Mert meglehet, hogy annyi se.

Apróság: a baleset helyszíne kérdéses. gyanítom, hogy a hazai igazságszolgáltatás már sosem fogja megtudni, hol dőlt rá j. Krisztiánra a fa. De a szociográfus sem. A vádlott védekezésébe nem fért bele a nyárfás – amúgy pedig úgy védekezik, ahogy tud, csak másokat ne vádoljon -, ezért kellett a tölgyes. Amelynek nevét az egyébként készséges tanúk egyetlenegyszer sem ejtették ki a szájukon. És persze azt sem, hogy Krisztián a baleset napján már harmadik műszakját kezdte el abban az erdőben, hiszen az előző két napon is dolgozott.

Eljáró bírónak arra a kérdésére, hogy kell-e engedély a láncfűrészes munkához:

Vádlott: Én úgy tudom, hogy nem kell, de ők azt mondták, hogy kell. Nekem nem volt engedélyem rá.

Fölöttébb kérdéses, hogy egy géplakatos – ez a vasakkal foglalkozó szakmák egyik legarisztokratikusabb ága – ne tudta volna ezt. De hát tagadni is vádlotti jog. Nem mellékesen: Nyírlugos teleházában fűrészgép-kezelői tanfolyamot is tartottak, nem sokkal a balesetet megelőzően. Az intézmény V. lakásától talán kétszáz méterre lehet. Ám lehet, hogy túlzok a becsléssel.

Eljáró bíró kérdésére, mely szerint a vádlott mutatta-e meg, hogy mely területen kell dolgozni:

Vádlott: Igen, én mutattam meg. Együtt haladtunk, vagy ő vágta, vagy én.

Most akkor gallygyűjtésről van szó, vagy fák kivágásáról? Nem mindegy. A fa kidöntése roppant veszélyes, és nagy gyakorlatot igényel, ráadásul egyfajta speciális tapasztalatot, hogy előre megtervezze a dolgozó az esetleges menekülési útvonalát.

Eljáró bíró kérdésére vádlott:

  1. Attilával, K.  Sándorral,  M.  Lászlóval,  I.  Józseffel,  T. Sándorral és F. Lászlóval dolgoztunk.

plusz még V., plusz j. Krisztián. Nem akármilyen kisvállalkozás ez! jókora brigád! És a döntés mestere, K. Árpád aznap ott sem volt.

Eljáró bíró kérdésére, mely szerint egyedül dolgozott, vagy valakivel együtt:

Vádlott: Akkor nem is volt munkavégzés, hanem megálltunk beszélgetni.

Eljáró bíró kérdésére: Mit ért azon, hogy részben érzi magát bűnösnek?

Vádlott: Azért, mert az az ág akkor is leeshetett volna, én is lehettem volna ott. Azt én nem tudom megítélni, hogy fennakadt ág volt-e.

Nem azért érzi önmagát részben – rÉSZBEN! – bűnösnek, mert meghalt egy ember, hanem mert ő is állhatott volna ott. Mi ez, ha nem egy cigány gyerekember életének a semmibevétele? Vagy egy adag cinizmus belefér?

Ügyész: Ön alkalmazta Krisztiánt, ön volt az irányító? Vádlott: Igen.

Ügyész: Szétnézett a területen, több állva maradt fa volt ott? Vádlott: Megnéztem, hát ott beszélgettünk.

Ügyész: Munkavédelmi oktatásban részesítette a munkásokat? Vádlott: Mondtam, hogy vigyázzanak.

Ügyész: Meggyőződött arról, hogy a sértett szakképzettséggel rendelkezik-e?

Vádlott: Mondta, hogy már fűrészelt, és van neki fűrésze. Ügyész: Milyen védőfelszerelést biztosított?

Vádlott: Kesztyűt. Ügyész: Mást nem?

Vádlott: Mindenki munkásruhában jött. Ügyész: Sisakot nem adott?

Vádlott: Nem, sisakot nem.

Persze hogy nem. Egy jó sisak – közkeletű nevén kobak – minimum ötezer forint. De vannak jobbak és drágábbak is. Egy olyan népes vállalkozáshoz sok kobak kellene…

Védő: Tudta, hogy ezen a területen végeztek korábban kitermelést?

Vádlott: Ez egy letermelt erdő volt, persze hogy tudtam. Védő: Az a fa, ahonnan leesett az ág, csináltak vele valamit? Vádlott: Nem, akácos erdő volt, de a tölgyfának más a növekedése, gondolom, ezért hagyták meg.

Meg hát nyárfaerdő volt az egész, de arról később. csak hát nem a kérdésre válaszolt.

Védő: Lombozat volt a fán? Vádlott: Nem, csupasz ágak voltak.

Védő: Hol érhette a sértettet a sérülés?

Vádlott: Az arcán érte, azt mondta, hogy szájba vágott.

Eljáró bíró kérdésére vádlott: Külsérelmileg egy fél centiméteres sérülés látszott. Gondolom, felnézhetett a robajra.

Mikor a gally – állítólag – szájba vágta Krisztiánt, akkor a darabos koponyatörését valami más okozhatta. Vagy az egész egy legenda, hiszen egy félcentis ajaksérülés talán eszméletvesztést sem okozna, de semmiképpen sem mentő kihívását.

A munkaügyi hatóság határozatban kötelezte – persze miután hivatalosan is tudomására jutott az eset (dicsekedni fogok: tőlem) – V. Sándort a baleseti jegyzőkönyv elkészítésére. A munkával egy vállalkozót bízott meg, és abban a dokumentumban változott ágzuhanásra a fadőlés.

Védő: Fenntartja a nyomozás során tett vallomását? Vádlott: Igen.

Eljáró bíró figyelmezteti, hogy a bizonyítási eljárás során a kihallgatottakhoz kérdéseket intézhet. Indítványokat, észrevételeket tehet.

Vádlott: Értettem.

Az eljáró bíró megállapítja, hogy a vádlotthoz további kérdés, észrevétel nem volt, a vádlott kihallgatását befejezettnek nyilvánítja. Ezt követően a vádlottat figyelmezteti az eljáró bíró, hogy a

megjelenésével felmerült költséget külön jogszabályban meghatározott mértékben kérelmére a bíróság megállapítja és megtéríti.

Vádlott: Nem kérem.

A bíróság a bizonyítási eljárást a tanú kihallgatásával folytatja.

Belép: J. Árpádné sz. M. Julianna – Debrecen, 1964 … napján

született, ... Nyírlugos, Zalka M. u. ... szám alatti lakos, rokkantnyugdíjas, személyi igazolvány száma … . A sértett édesanyja, érdektelennek vallja magát. Vallomást kíván tenni.

Tanú: Január 29-én este történt, hogy érdeklődött a kisfiam, hogy van-e munkalehetőség. Egy 160 000 Ft-os szintetizátort akart venni, megpróbált nekünk segíteni, mert kevés a jövedelmem. Farakáshoz ment segíteni. December 31-ig dolgozott nála. Január 1-jén telefonált 9 óra körül, hogy Norbi, mondd anyukádnak, ne

aggódjon, csak egy kis gally csapott fel. Mondtam a nagyobb fiamnak, hogy azonnal jöjjön haza Krisztián. Kérem, hogy ítélkezzenek felette. Azt nagyon sajnálom, hogy oda a kisfiam, azért érzem magam bűnösnek, mert  engedtem  dolgozni.  Jó  felépítésű fiú volt. Azóta én pszichiátriára járok. Igazságos büntetést kérek, mert ha  védőruhát ad  is rá,  akkor  se kellett  volna megengedni, hogy  fűrészeljen.

A jegyzőkönyvben írt dátumokat nem kell komolyan venni. úgy tévesek, ahogy vannak. juliska – a saját jegyzeteinkből megnézve – pontosan közölte a dátumokat, a jegyzőkönyviek viszont pontatlanok. A vallomás szóban jóval értelmesebb volt, mint a leírt szöveg.

Eljáró bíró kérdésére: Szóba került, hogy a fiának fűrésszel kell majd dolgoznia?

Tanú: Én semmit sem tudok, csak azt, hogy 29-én megbeszélték, hogy ¾ 6-ra jön majd érte.

Igen. És dolgozott január 30-án, majd január 31-én, a baleset pedig a következő napon történt. Mindez a jegyzőkönyvből elsikkad, mert a bíróság nyilvánvalóan nem akar az üzemszerűen folytatott feketemunkáltatással foglalkozni.

Eljáró bíró kérdésére: Mit kellett a fiának dolgoznia? Tanú: Fát pakolni, de igazán nem közölte velem.

Ügyész kérdésére: Volt a fiának szakképzettsége fűrészgépre? Tanú: Nem. Megbeszélte az igazgatóval, hogy ha vizsga van, akkor bemegy, mert szégyellte, hogy csak 7 osztálya volt.

Krisztián is csak akkor ment volna be, amikor vizsga van. És a tanulás? Mit tartalmaz az ilyen vizsga? A tananyag elsajátítása nélküli? És mit ér? Krisztiánnak egyébként csupán a negyedik általánosról volt bizonyítványa, a többi osztályról szóló megjegyzés puszta tévedés – de ezúttal juliska részéről. Krisztiánt a városkában kiváló zenészként ismerték, és a fiút biztosan nem a fizika vagy a nyelvtan, hanem a hangszerek és a saját triójuk sorsa érdekelte. És ez akkor is így van, ha a j. családot mindenki – beleértve a Szabadság-telepen működött egykori téesz elnökét is –, jóravaló, szorgalmas és rendszeresen dolgozó családnak jellemezte. (A Szabadság-telep – az egykori Szennyes puszta – Nyírlugoshoz tartozó tanya, ahol csökken a népesség, mostanában körülbelül hétszázan lakják.) Krisztián is elvállalt bármilyen munkát, talán épp a zenélés érdekében. A gitárját vele temették el.

Eljáró bíró ismerteti a tanú nyomozati vallomását a nyomozati iratok 89. oldaláról.

Eljáró bíró: A korábbi nyomozati vallomásában kisebb eltérés mutatkozik. Mi ennek az oka?

Tanú: Én azt mondtam, ne menjen, mert fájt a foga. K. Árpi mondta V. Sándornak, hogy ne engedje Krisztiánt dönteni, mert baj lesz belőle.

Ügyész: Kiről beszélt?

Tanú: A döntősről, K. Árpiról. Felhívta a figyelmét, hogy ne engedje dönteni. Csak azt tudom, hogy nekem el kellett temetni a fiamat.

Védő: Azt mondta, hogy nem aludt Krisztián előző éjjel, mert fájt a foga?

Tanú: Persze, fájt a foga, láttam, hogy forgolódik. Védő: Látszott rajta, hogy nem akar menni?

Tanú: Hát igen, mondta először, hogy megy a fogászatra, de mintha valami húzta volna, hogy menjen. ½ 12 körül szóltak nekem, hát akkor meddig folyt a vére? Amikor kivettem a zsebéből a telefont, tiszta vér volt a telefon is, meg a ruhája is. Azt, hogy mikor tették be a mentőbe, én nem tudom, azt csak V. Sándor tudja.

  1. Sándor vádlott  észrevétele:  Említetted,  hogy  Árpi  helyett kellett volna jönni, de ő nálam nem is dolgozott. Ő nem is volt ott.

Tanú: Nem tudom, de erre tanú van. Én honnan tudnám, ha nem mondja nekem!

Eljáró bíró kérdésére tanú kéri az útiköltsége megtérítését.

Mit jelent ez a szó, hogy döntős? Azt a szakképzett motorfűrészest jelenti, aki – korábban speciális vizsgák után – jogot szerzett rá, hogy a gépével fákat döntsön ki az erdőmunkák során. Nem mindenki kapta ezt meg még azok közül sem, akik a kisgépkezelői vizsgát letették. (Ma már egységes a vizsga.) Miért? Mert a fák kidöntése a legveszélyesebb műveletek egyike. K. Árpád felhívása nem volt véletlen, ő pontosan tudta, hogy a fiatalok sok mindenre kaphatók, s nemcsak a bérért, hanem brahiból is. Virtusból. Hogy megmutassák, milyen nagyszerű fickók ők.

A tárgyalóterembe belép:

  1. László tanú – Debrecen, 1985 … napján született, anyja neve …, Nyírlugos,  …  szám  alatti  lakos,  foglalkozása  kőműves, személyi igazolvány száma …, magyar állampolgár. Érdektelen.

Tanú: Gallyat mentünk ki szedni, 7 ½ 8 körül értünk ki, megreggeliztünk. Arra lettem figyelmes, hogy Sanyika kiabált, hogy valami nagy baj van. Sanyi az oldalára fordította Krisztiánt, dőlt belőle a vér.

Eljáró bíró kérdésére: Elseje előtt is dolgoztak már ezen a helyen?

Tanú: Nem.

Eljáró bíró: Maga is akkor dolgozott először?

Tanú: Igen, én gallyat szedtem. ( kérdésre:) Igen, voltak ott mások is.

Bíró: Mi volt Krisztián feladata?

Tanú: Sanyival ment be, felváltva fűrészeltek állítólag. Úgy 20-25 méterre voltak. (kérdésre:) Egy fűrész volt.

Eljáró bíró kérdésére: Milyen fát fűrészeltek?

Tanú: Ágakat, földre esett fát. (kérdésre:) A másik két ember rakodómunkás volt.

Eljáró bíró: Mit mondott önöknek V. Sándor munka előtt?

Tanú: Vigyázzunk egymásra, figyeljünk oda. Bíró: Krisztián mondott valamit, beszélgettek?

Tanú: Igen, beszélgettek.

Eljáró bíró: Ön is látta az erdőrészt?

Tanú: Igen, de a balesetet nem láttam.

Eljáró bíró kérdésére: Láttam egy fadarabot, nem éppen azt, de láttam  ottan  mellette  fákat.  (kérdésre:)  Amikor  Sanyika  szólt, Krisztián nem beszélt. De amikor vittük az autóhoz, már mondta,

hogy ne vigyük orvoshoz.

Eljáró bíró: Mondott valamit, hogy mi történt vele?

Tanú: Egy fa vágta arcon.

Ügyész: Döntötték a fát, vagy a földön lévőt darabolták?

Tanú: Igen, állót is vágtak. Felváltva fűrészeltek.

Ügyész: Olyan történt, hogy álló fát kellett dönteni?

Tanú: Láttam, hogy Sanyika vágta a fát, Krisztián meg darabolta.

Ügyész: Amikor a baj történt, ki hol helyezkedett el?

Tanú: Mi hátrább voltunk, olyan 20-25 méterre.

Ügyész: Látta Krisztiánt?

Tanú: Én csak a hangokra lettem figyelmes.

Ügyész: V. Sándor ott volt Krisztián mellett?

Tanú: Igen-igen, de kiabált.

Érthetetlen. Miért kell kiabálni félcentis seb miatt? V. szerint csupán ennyi sérülés látszott, legalábbis az első pillanatban.

Ügyész: V. Sándor alkalmazta önöket?

Tanú: Ez csak segítség volt. Eljött nálunk, és megállapodtunk.

M.-éknál is eltöltöttünk egy estét. A tanú M. lacit végig kontroll alatt tartotta az édesanyja. A fiú állítása szerint azon az egy napon dolgozott V. Sándornál, méghozzá azért, mert az előző hónapokban építkeztek valamit az udvaron, és abban V. segített. Ő meg visszasegített.

Ez gyönyörű lenne, ha igaz lenne. A helyzet azonban nem ennyire idilli: a régi falusi összetartás a múlt emlékeibe veszett. Már a korábbi évtizedekben is elkezdődött a segítségek eróziója, legelőször a kalákában történő építésben. A hetvenes években megelégedtek a nehéz fizikai munkát végzők, ha kapnak egy-egy emberes reggelit meg ebédet, no meg két-három rekesz behűtött sör se jött rosszul, nehogy kiszikkadjanak. Később már ezek mellett a bért is elvárták. A piacgazdaságban pedig egyre nagyobb szeme lett – különösen a munkanélküliséggel jobban vert falvakban – a pénznek. Ma már általános vélemény, hogy legföljebb két okból segítenek ingyen: ha a szülőkről van szó (és nem tart túl sokáig a munka), vagy a disznót kell megfogni, hogy a böllér elvégezhesse az első szúrást. Ilyenkor előbb megisznak egy pohár fogópálinkát, ledöntik a hízót, aztán a siker örömére még lecsurog a torkukon egy-két újabb kupicányi. Ám ez nem igazán segítség, ez inkább egy különös, ősi rítus, eredete talán az Urálban keresendő, és a medveölésről szólt.

Minden egyéb munkáért – tartson az akár fél órát, akár egész napot pénzt, bért várnak. Ingyen ma már harangszó sincs.

Mondtam M. lacinak, hogy nekem azt regél, amit akar, de azért nem árt, ha a rendőrségen vagy a bíróságon óvatosabb.

Ügyész: V. Sándor körbenézte a területet? Tanú: Igen, mondta, mit kell csinálni.

Ügyész: Munkavédelmi oktatást tartott? Mondta azt, ha döntenek, menjenek jó messzire?

Tanú: Hasonlókat mondott, és azt, hogy vigyázzunk és figyeljünk oda.

Ügyész: Milyen védőfelszerelést kaptak?

Tanú: Nem kaptunk, munkásruhában voltunk, kesztyű volt még.

Ügyész: Fejvédő sisak volt? Tanú: Nem.

Ügyész: Krisztiánnak volt papírja fűrészkezelésre? Tanú: Nem.

Védő: Milyen fák voltak azok, amelyeket döntöttek? Tanú: Ez ilyen egészségügyi, száraz, kisebb fák voltak. Védő: Milyen nagyok?

Tanú: 8-10 cm átmérőjű. Védő: Milyen magasak ezek?

Tanú: 5-10 m magas. Hát ilyen kisebb hajtások.

Szó sincs tölgyesről. De az erősen kérdéses, hogy a nyárfásban van-e 8-10 centiméter átmérőjű, 5-10 méter magas, ám száraz fa.

Védő: Amikor a baleset történt, a fával csináltak valamit? Tanú: Nem.

Védő: A közelben volt fadöntés? Tanú: Nem.

Védő: Beszélt Krisztiánnal, hogy fáradt, van-e valami baja? Tanú: Nem beszéltünk.

Eljáró bíró kérdésére: Ugyanúgy szedte a gallyakat Krisztián, amikor nem nála volt a fűrész. Egy fűrész volt mellette.

Eljáró bíró: Azt mondta a nyomozás során – nyom. ir. 94. –, hogy két fűrész volt kinn.

Tanú: Nem vitték be mind a kettőt, a másik csak azért volt, ha valami történne.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Akkor nem hallottam fűrészelést.

Eljáró bíró ismerteti a nyom. ir. 95. oldalának 10. bekezdésében foglaltakat. Eljáró bíró kérdésére tanú: Nem volt kiáltásjelzés.

  1. Sándor észrevétele: Nincs, egyetértek vele.

Ügyész: Akkor ki használta a fűrészt?

  1. Sándor vádlott: Senki.

Ügyész: Amikor maga elindult, mi történt?

  1. Sándor vádlott: Én mondtam, hogy itt dolgozunk tovább. A

motor felpörgött, ami annak a jele, hogy kezd kifogyni az üzemanyag. Én elindultam üzemanyagért.

Belép: K. Sándor tanú – aki Nyírbátorban született, 1968…napján, anyja …, Nyírlugos … szám alatti lakos, foglalkozása közmunkás, magyar állampolgár, személyi igazolványának száma….

Érdektelen.

Tanú: Pontosan nem emlékszem, Sanyi szólt, hogy menjek segíteni.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Én aznaptól dolgoztam.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Én is gallyat szedtem, pakoltam a fákat, segítettem.

Eljáró bíró: Ők beljebb mentek?

Tanú: Ott beszélgettek, én csak arra lettem figyelmes, hogy Sanyi kiabál, és Krisztián arcán, orrán folyt a vér. Kivittük az autóhoz.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Nem ment a fűrész, nekem annyi volt a dolgom, hogy segítettem szedni a fát. Én azt se kérdeztem, hogy mi volt.

Eljáró bíró ismerteti a nyom. ir. 107. oldal harmadik bekezdését, a tanú korábbi vallomását.

Tanú: Hát nála volt, hát mostan vágták a fát, lehetett volna Krisztián is, aki vágja.

A nyírbátori rendőrök a baleset után, a közigazgatási eljárásban juliska mellett M.-t és K. Sándort hallgatták meg tanúként. Akkor a határozatba azt vették bele, hogy „a kidöntött fák egyike” okozta Krisztián sérülését. Kötve hiszem, hogy a rendőrök az ujjukból szopták volna ezt az értesülést. Szinte bizonyos, hogy a két tanú mondta ezt így nekik, s emiatt került a határozatba. Most a bíróság előtt tett vallomásuk ettől jócskán eltér. Föl sem merem tételezni V. Sándor vádlottról, hogy ő tanította volna be az új verzióra M.-ékat.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Hallottam fűrészeléshangot.

Eljáró bíró kérdésére tanú: 2-3 fűrészt hoztak, de egy volt ottan. Én csak segíteni akartam.

Óh, ez a nagy, áldozatos segíteni akarás! Az ember szinte könnyekre fakad ennyi szívjóság tapasztalásán. Meg hát: hol nem ment a fűrész, hol meg hallotta a fűrészelés hangját. Nehéz ezt egyformán mondani.

Eljáró bíró: Mondta V. Sándor, hogy mire kell figyelni? Tanú: Hát izé, hogy mit kell csinálni, meg vigyázzunk. Ügyész: Munkavédelmi oktatásban részesültek?   Tanú: Sanyi elmondta, mire kell vigyázni.

A munkavédelmi oktatás nem puszta szöveg. részben alaposnak kell lennie, részben pedig a munkáltatónak dokumentálnia kell, hogy mit oktatott. Méghozzá írásban. Ilyen dokumentációja V. Sándornak persze nem volt, de azért nem ártott a tárgyaláson mindenkitől megkérdezni, hogy miként is volt ez a balesetvédelmi szövegecske.

Ügyész: Védőfelszerelést biztosított?

Tanú: Munkásruhában mentünk, bakancsban, hát, amibe az ember az erdőbe megy.

Ügyész: Volt sisak magán?

Tanú: Nem, a többieken sem.

Ügyész: Volt V. Sándornak és J. Krisztiánnak papírja a fűrészelésre?

Tanú: Hát én nem tudom. Én segíteni akartam, nem tudtam, hogy van-e papírja.

Ügyész: Ismerte J. Krisztiánt korábban? Tanú: Csak úgy, hogy a faluban láttam.

Védő: Látta a fát, hogy mi történt vele?

Tanú: Hát én nem tudom, mi nem csináltunk semmit. Mi arra izéltünk, hogy hát odaszaladtunk, de hogy lehetett, nem tudom.

Sándor észrevétele: nincs.

László észrevétele: nincs.

Belép: F. Attila tanú – aki Nyírbátorban született 1967 … napján, anyja …, segédmunkás K. János ny-i vállalkozónál, Magyar állampolgár, szem. ig. száma … Érdektelen.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Sanyika, mivel nekem szomszédom is, mondta, hogy segítsünk gallyat szedni. A területen szétszóródtunk.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Igen, dolgoztam 1-jén.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Nem tudom, hogy mi volt Krisztián feladata, ugyanúgy gallyat szedett.

Eljáró bíró: Stihl-fűrészt használtak, hány darabot vittek?

Tanú: Igen, felváltva használta Sanyika meg Krisztián. Egyet vittek.

Eljáró bíró: Mikor a baj történt, milyen munkát végzett a fiú?

Tanú: Hát, gondolom, fát vágott, mert a fűrész ott volt mellette.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Egy kb. 1,5 m-es gally volt mellette.

Eljáró bíró kérdésére tanú: Hát én azt nem tudom, hogy ő vágta-e.

Bíró ismerteti a nyom. ir. 137. oldalának utolsó bekezdésében foglaltakat.

Tanú: Nem tudom, mitől tört le az ág.

A tárgyaláson nem volt hangsúlyos, sőt szót sem ejtettek róla, hogy milyen fát vágtak, de hát tudjuk és Krisztiántól tudta a család , hogy nem akác, nem tölgy, hanem nyárfa volt az. (A tölgy annyira értékes, hogy azt nem szokták másra bízni.) Elismerendő vádlotti törekvés, hogy olyan eseményekre próbálja terelni a baleseti okokat, amiről nem tehet. Ezt azonban kissé alaposabban szemügyre kellene vennünk.

Az elmúlt évtizedekben több száz hektár nyárfaerdőben jártam. Kiváló laskagomba terem ott, aztán nyárfa-tinóru, ősszel pedig nagy őzlábgomba, lila meg szürke pereszke. És az erdei séta se kutya. Soha, semmilyen módon nem esett le tört gally fentről. Ott sem, ahol korábban valamilyen erdőmunkát végeztek. A tárgyalás után jól megnéztem a különféle korú nyárfásokat, annál is inkább, mivel sorozatosan komoly viharok támadtak, különösen 2007 januárjában. Két fát láttam tövestül kidőlni. Egyetlen letört gallyat sem sikerült találnom. Ami letört, az legföljebb ujjnyi vékony volt, rőzsetrágyának is szegényes.

Mindezt azonban akár nyárfás ismereteim hiányosságainak is tekinthetném, ezért megkérdeztem a dologról D. józsef székelyi lakost. Ez a géplakatos 1983 óta fűrészel, méghozzá szakszerűen. Mi a helyzet a nyárfákról letört gallyakkal?

  • legföljebb kis, háromágú gallyacskák törnek le. Mivel a nyárfa csúszós, ezek hamar leérnek a földre.
  • Okozhatnak ezek darabos koponyatörést?
  • Azt nem, az lehetetlen. Olyan vastag nyárfa nem szokott letörni. A nyárfa nem akác, inkább hajlik, mint törik. A koponyatöréshez azért elég nagy súly kellhet.
  • Itt az egyik tanú azt mondta, hogy olyan 8-10 centi átmérőjű száraz fákat vágtak ki. Okozhat-e döntés közben az ilyen vastag, száraz nyárfa olyan súlyos sérülést?
  • Nem hiszem. A nyárfa amúgy sem nehéz fa, de ha megszárad, kifejezetten könnyű. úgyhogy a képzetlen fűrészes sem kaphat ezektől darabos koponyatörést.

Még jobban körül akartam járni az állításokat, ezért megkérdeztem j. Sándort is, a munkavédelmist.

Tegyük föl, hogy valóban egy leesett gally okozta a halálos balesetet – mondta a szakember. – Nehezen hihető, de tegyük föl. Azonban ez nem mentség. A munkáltatónak a munkaterület átvételekor meg kell győződnie az esetleges veszélyforrásokról. például, hogy megfelelőek-e a munkakörülmények, esetünkben pedig arról, hogy nincs-e fennakadt fa. Ha van, akkor elsőnek azt kell eltávolítani – és ez szigorú szabály.

Ügyész: J. Krisztián fát döntött vagy darabolt? Tanú: Darabolt. Sanyika döntögetett.

Ügyész: V. Sándor mit mondott reggel, mire figyeljenek?

Tanú: Vigyázzunk, mert síkosak a körülmények, de nem kell bennünket figyelmeztetni, mert onnan szedjük a téli tüzelőt.

ühüm. A nyárfásból. gallyakat. Mindazok elhiszik, akik még nem láttak közelről fafűtést. A nyárfát csak a legvégső esetben, s inkább gyújtósnak használják, mert szinte semmiféle hőértéke nincs. lángol, de nem melegít. pláne a nyers. Aki nyárfával fűt, az megfázik.

És miért olyan messziről? Magy Nyírlugostól legalább negyven kilométer. Miközben a városka környéke teli van erdőkkel. Meg a szomszéd települések határai is. Erdő és erdő. Miért kellett olyan messzire menni? Nem lesz drága a szállítás?

Ügyész: Mit mondott önnek előtte? Tanú: Vigyek baltát.

Ügyész: Azt mondta-e, hogy vegyenek sisakot, kesztyűt?

Tanú: Kesztyűt vittem magammal, csak a döntögetőnek kell sisak.

Védő: Beszélt Krisztiánnal reggel. Mondta, hogy fáradt?

Tanú: Valamit mondott, hogy fáj a foga. De nem nagyon beszélgettünk.

I.Sándor: észrevétele nincs. A tanúknak sincs.

Eljáró bíró kérdésére: igazolásra van-e szükségük, illetve útiköltségüket kérik-e megtéríteni. Tanúk: nem kérik. Ezt követően a tanúk elhagyják a tárgyalótermet.

Dr. M. Szabolcs védő: A sértett nem aludt, fogfájással küszködött, ezért kérem a szakértői vélemény kiegészítését a közrehatás vonatkozásában. A szakértői vélemény 6. oldalán lévők kiegészítésére, ugyanis van olyan szabály, mely szerint a munkavállalónak munkaképes állapotban kell megjelennie.I

I. Sándor: Bizonyítási indítványom nincs. Eljáró bíró kérdésére J. Árpádné: Gyógyszert nem vett be.

I. Árpádné tanú: Szeretném megkérdezni, ha 9 óra körül telefonált, akkor meddig feküdt ott a fiam? Szerintem Krisztián vágta a fát, mert ha a fejére esik a fa, a feje törik be

I. Sándor vádlott: Amikor telefonáltam, akkor már vitte a mentő. 11 körül már benn volt a műtőben.

A bíróság ezután a tárgyalást elhalasztotta 2007. február 26-ra. I.Árpádné tanú részére Nyírlugosról oda-vissza útra 1334 forint útiköltséget állapított meg és utalványozott.

A tárgyalás után a kocsival a Bujtos utca felé kellett kerülnünk, amely utca pár száz méterre kezdődik a Törvényház épületétől. láttuk, amint V. Sándor piros személyautójába szállnak be azon az utcán a munkásai. A tanúk.

Ez természetes – mondta később j. Andrea, Krisztián nővére. – Ha nem megfelelően vallanak, akkor nem kapnak többé munkát. Nemcsak V. Sándornál, hanem másnál sem. És akkor sem, ha eljár a szájuk. És ezt ők nagyon jól tudják.

Ehhez B. Zs., egy kőművesek mellett dolgozó nyírgyulaji segédmunkás (amúgy esztergályos szakmájú) hozzátette: Aki nem akar éhezni, annak mindent vállalnia kell.

Február 26-án már csak perbeszédekre került sor, meg annak a munkabiztonsági szakértői véleménynek az  ismertetésére,  hogy ha Krisztiánnak fájt is a foga a balesetet megelőző éjjel, ez nem sértetti közrehatás a súlyos kimenetelben.

Maga az ítélet:

„A Magyar Köztársaság nevében!

A Nyíregyházi Városi Bíróság 2006. december 13. napján és 2007. február 26. napján megtartott nyilvános tárgyalások alapján meghozta az alábbi ítéletet.

I.Sándor vádlott, aki Nyírbátorban 1968 … napján született, Nyírlugos … szám alatti lakos bűnös halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Ezért a bíróság 1 (egy) év és 6 (hat) hó fogházbüntetésre ítéli. A szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti. Köteles megfizetni az államnak az eddig felmerült 38102 (harmincnyolcezer-egyszázkettő) Ft bűnügyi költséget a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal felhívásától számított 15 napon belül.

Indokolás:

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A Nyíregyházi Városi ügyészség B.1743/2006/4. sz. vádiratában V. Sándor vádlottat a Btk.171.§./1/bek.(be) ütköző, a /2/bek. b. pont szerint minősülő és büntetendő halált okozó, foglalkozás  körében  elkövetett  gondatlan  veszélyeztetés  vétségével vádolta. I. Sándor vádlott magyar állampolgár, nős, két kiskorú gyermeke van, 6 és 12 évesek, géplakatos szakképzettségű, jelenleg munkanélküli, alkalmi munkából jövedelme havonta 30-35 ezer Ft, vagyona két db gépkocsi, gépkocsi-törlesztése havonta 24000 Ft, szakmunkásképzőt végzett. Büntetlen. I.Sándor irányítása alatt – a 2006. február 1-jén a vádlott nevére kiállított erdészeti engedély alapján – néhai J. Krisztián sértett, több társával gallygyűjtési tevékenységet végzett a NYÍRERDŐ Rt. kezelésében lévő, Magy, 10/A. jelű erdőterületen.

Néhai J. Krisztián sértett a fenti napon láncfűrészgéppel végezte a földön fekvő és álló gallyak, ill. száradékos fák döntését, darabolását, amikor a láncfűrészgépből az üzemanyag elfogyott. Ezért V. Sándor és J. Krisztián sértett rövid szünetet tartottak, mely során V. Sándor vádlott a helyszínt elhagyva elindult üzemanyagért, J. Krisztián sértett pedig egy tölgyfa alatt maradt, melyet a korábbi fakitermelés során nem vágtak ki. Erről a fáról egy fennakadt 2-2,5 m hosszú, kb. 8-12 cm átmérőjű fa esett a sértettre. Az ütés a fejét, ill. az arcát érte.

A baleset következtében J. Krisztián sértett többszörös darabos koponyaboltozati és koponyaalapi csonttörést, agyzúzódást, agytörzsi-kisagyi beékelődést, következményes légzés-, keringésbénulást szenvedett el, melynek következtében 2006. február 6. napján a kórházban elhalálozott.

A baleset során elszenvedett sérülések és a bekövetkezett halál között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.

A biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása – a vádlott nevére kiállított engedély alapján is – V. Sándor vádlottnak mint az elhalt sértett munkaadójának (kiemelés tőlem: K. I.) lett volna feladata.

A vádlott a munkavédelemről szóló 1999. évi XCIII. tv., (Mvt –K. I.), valamint a 15/1989.(X:8.) MÉM-rendelet az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról alábbi pontjait sértette meg:

A munkaterület átvételekor a munkavégzés során nem győződött meg arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, fennakadt fa nincs-e a munkaterületen. (Mvt. 54.§.

/7/.bek.b./ pont) A munkavállalót munkavédelmi oktatásban nem részesítette, nem ismertette vele a veszélyforrásokat, az ellen(ük) való védekezés módját. (Mvt.42.§.a./ pont, 55.§, Erdészeti BSZ 1., 5. pont) Olyan munkavállalót alkalmazott motorfűrésszel történő daraboláshoz,  melyre  az  elhaltnak  bizonyítottan  sem  jártassága,  sem jogosultsága nem volt. (Mtv.50.§, Erdészeti BSZ 1.6. pont, 1. sz. melléklet 12. pont) A munkavégzéshez a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket nem határozta meg, azokkal a munkavállalót nem látta el. (Mtv. 42.§.b./ pont, Erdészeti BST 1.12. pont, 2. sz. melléklet.)

A fenti előírások megszegése a baleset bekövetkeztével okokozati összefüggésben áll.

A fenti tényállás alapján V. Sándor vádlott elkövette a Btk. 171.§/1/bek.(be) ütköző és a /2/bek. b./ pontja szerint minősülő és büntetendő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét.

Alkalmazott  jogszabályok… K.-né dr. D. Ágota sk. bíró”

 A tényállás megállapításaihoz a tárgyalási jegyzőkönyv ismertetése során megjegyzéseket fűztem, s azokat sem kiegészíteni, sem változtatni nem akarom. Az ítéletbe foglalt büntetés elfogadható mértékű, megfelel az általános bírói gyakorlatnak – főként akkor, ha szabályos vállalkozás balesetéről ítél –, azonban az indokolás fölvet pár említésre méltó dolgot. Azt mondja: V. Sándor irányítása alatt, meg hogy az elhalt sértettnek a munkaadója. Rendben, így igaz. Csakhogy milyen minőségben volt V. Sándor munkaadó? Alkalmi munkásként? Talán azt mégsem. Vállalkozóként? Jogosultság, adók és más közterhek fizetése nélkül? J. Krisztiánnak ő fizette a négyezer forintos napszámot. És a többi munkásnak is munkaadója volt? Vagy mind csupán „segített”? Vagy a téli tüzelőt hordták össze? Közelebb nem találtak gallyakat?

És mire jogosít a kézzel írott engedély? (Amelyet a munkavédelmi J. Sándor utólagosnak tart, és olyasfélének, mintha én egy jogosítvánnyal nem rendelkezőnek adnám át az autó vezetését. Ez utóbbiért megbüntetnek. Amazért nem?) Miféle erdészeti dokumentumnak lehet azt tekinteni, amelyről ki kell nyomozni, hogy ki írta? Milyen alapon hárítja el bárki a munkavédelem felelősségét? Különösen egy erdész! Megteheti ezt?

Az ítéletnek esze ágában sincs azzal foglalkozni, hogy itt egy álvállalkozás gyakorlata folyik, amely úgy foglalkoztat munkásokat, mintha valódi lenne. Úgy vállal föl munkát – hogy ingyért tette volna, az szerfölött kérdéses –, mint egy valódi iparos. Csak éppen törvényen kívül, illegálisan, még a slampos, pacuha és trehány hazai rendet is semmibe véve.

Mindez a bíróságnak föl sem tűnt. Igaz, a jogosulatlan vállalkozás miatt, a feketemunka gyakorlata miatt az ügyészség sem vádolta meg V. Sándort. (Pedig a baleset idején az erről szóló törvénymódosítás – az 1996. évi LXXV. sz. tv. a munkaügyi ellenőrzésről – már érvényben volt.) Miért tette volna? Már a rendőrség sem foglalkozott ezzel. És mindezt az ügyészség szó nélkül hagyta a nyomozás anyagának átvétele után.Sándor nem kaphatott két évig vállalkozási engedélyt (addig se kért, tehát ebben változás nem lett), mert büntetett előéletűnek számít, viszont nyugodtan dolgozhatott tovább a régi módon. Ha akart. Csakis feketén, törvényen s renden kívül, hálás munkásainak meghunyászkodásával. És ebben segítik őt a politika torzszülött gyermekei, az anarchikus társadalmi viszonyok.

A feketegazdaságot a közgondolkodás is lenyeli, fölmentést adva mindenféle simlisségnek. A hatóságok? Az igazságszolgáltatás? Vegyes képet mutatnak, az erőlködéstől az indolenciáig. Többségük előtt mintha rejtély lenne, hogy búvópatak módjára mennyi mindennek kimosta az alapjait a láthatatlan, viszont tömeges munkavégzés. És hogy valahol meg kellene kezdeni a közös érdekek védelmét. Vagyis el kellene kezdeni az általános megelőzést (a generális prevenciót).

Ehhez azonban ez az ítélet semmit nem tett hozzá.

 

(részlet a szerző Kamaszhalál című dokumentumregényéből.)

 

Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285